Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Devecser katonai története 1938-2006

     

 


Devecser város katonai történelme nagyrészt feltáratlan. Ez a rövid megemlékezés megpróbálja összefoglalni azt, amit jelenleg tudunk a város katonai múltjáról. 

A  Meggyeserdei objektum körülbelül az 1938-40-s években épülhetett, valószínűleg a megkezdett hadsereg fejlesztés, a közelgő háborúra felkészülés érdekében.

Az első évekről jelenleg semmit nem tudunk. Az épületek elhelyezkedése arra utal, hogy valószínűleg robbanóanyag, lőszer tárolására készült. További kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy megtudjuk milyen szerepet játszott a bázis a II. világháború első éveiben. 

A német megszállás után ismeretlen időpontban egy német beszerző és ellátó oszlop települt Devecserbe  ( a „Stab Zöllner” beszerző és az AVL ellátó oszlop). Tevékenységéről nincs információnk. 

A háború 1944. végén érte el a környéket. A Balaton környékén vívott harcok miatt ebben a térségben került összevonásra december 2-án a Szent László hadosztály 2 ezrede és 5  tüzérosztálya, innen kerültek bevetésre 5-én Keszthely környékén. A város pályaudvarát 11-én szovjet bombatámadás érte.

Tóth Ferenc a HADITECHNIKA 2017/1. számában megjelent cikkében ( A Magyar Királyi Légierő Bf 109-es vadászrepülőgépének nyomában) erről így ír: "1944. december 11-én.... A Dunántúlon felélénkülő katonai mozgás a déli órákban a 17. szovjet légi hadsereg vadász és csatarepülőgép kötelékeinek tevékenységét váltotta ki. A szovjet csatarepülőgép támadások elsősorban a Székesfehérvár - Veszprém - Jánosháza között húzódó, 8. számú főközlekedési út és vasút hadi forgalmát érték. Délelőtt 11 óra előtt a - mozgósított újoncokkal zsúfolt - devecseri vasútállomást támadó csatarepülőgépek ellen azonnal harcba vetették Kenyeriből a 101/II. magyar vadászrepülő osztály két repülőgépét. Szecsey Gábor repülő hadnagy Messerschmitt  Bf 109 típusú vadászrepülőgépével az egyik szovjet köteléket megtámadta és az egyik Il-2m3 típusú csatarepülőgépet Ajka - Kislőd térségében lelőtte" 

A hadi helyzet miatt december 5-én a megyét hadműveleti területté nyilvánították, elrendelték a polgári lakosság kitelepítését, illetve a védelmi munkákban való részvételét..

1945.január 18.-án innen vetették harcba a 153. fővezérség közvetlen sorozatvető osztályt.

A következő 2 hónapban a harcok Devecsertől keletre folytak. 

Március 24-25-én rakodott ki a vasútállomáson az 1. német népi hegyi hadosztály és a 79/I. hegyi tüzérosztály melyeket Kislőd irányába azonnal bevetettek de ez akkor már kevés volt. A visszavonulásuk szinte azonnal megkezdődött. 

1945. március 25-én 21 órakor a szovjet 98. gárda lövész hadosztály csapatai északi irányból bevonultak Devecserbe, majd a támadást déli irányba továbbfejlesztve, elfoglalták a várost.

Az ezt követő három évről nincs információnk. 

A 40-s évek végén megkezdett hadsereg fejlesztés érintette ismét Devecsert. Az ország területén összegyűjtött hadianyag, a szovjetektől átvett hadizsákmány tárolása, egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, ezért a tároló területek fejlesztését kezdték meg. 

Ennek során került felállításra 1948.október 1-n Devecserben a 2. Lőszerraktár Timkó János főhadnagy parancsnoksága alatt 252 fővel. A raktár működéséről ezen kívül semmit nem tudunk, valószínűleg a bázis jobb oldalán települt és az 50-s évek közepén szűnhetett meg. 

Ez időben, 1951. október 15-én  alakult meg az az alakulat, amely a későbbiekben Devecserben mint az MH 7508 működött. 

Az 1956-os forradalmat követő négy évben tudomásunk szerint nem állomásozott a városban katonai alakulat, a bázison polgári tevékenység folyt. 


 

A hadsereg ujjászervezése során lett ismét katonai helyőrség Devecser és majd fél évszázadig az is maradt. 

Az első alakulat 1961-ben települt a Devecser- Meggyeserdei bázisra. A 7508-s számú alakulat a bázis bal oldali létesítményét foglalta el és kezdte meg nem kis nehézségek árán a működését. 

Az alakulatot a meglévő raktár épületeken túl hiányos infrasrtuktúra, a lakótelepen néhány lakás várta. Gondot jelentett a személyi állomány elhelyezése, a lakáshiány mely a fejlesztések ellenére a 2000-s évekig  fenn maradt. 

1963-ban az út másik oldala is benépesült. Az év végén települt új bázisára 7477-s számú alakulat hasonló mostoha körülményeket találva. Az állomány kezdetben a 200 négyzetméteres, fűtetlen raktárakban lakott. 

A szükséges fejlesztések mindkét oldalon megkezdődtek. Az évek során  kialakult az a stabil szervezeti, személyi és tárgyi feltétel rendszer amely a feladatok ellátásához szükséges volt. 

Ez időben alakult ki az alakulatok megkülönböztetésének „civil” rendszere is. A fegyvernemi jelzések alapján lettek a bal oldalon települt katonák a „zöldek” a jobb oldaliak a „feketék”. A két elnevezés annyira „hivatalos” lett, hogy egészen a megszűnésig használtuk. 

A hivatásos állomány helyzetét javította, hogy egy részük Pápán a mai Huszár lakótelepen kapott lakást, onnan jártak be, de sokan albérletben éltek 

1973 újabb jelentős változást eredményezett. Megalakult és a jobb oldali részben,

 – építkezésekkel -, megkezdte működését a 2290-s számú alakulat. 

Az 1970-s, 80-s évek az alaprendeltetésből adódó feladatok ellátása mellett jelentős fejlesztésekkel teltek. Megépültek a javításokhoz szükséges műhelyek, több ezer négyzetméter tároló terület, korszerű legénységi épület, felújításra került a konyhablokk, technikai őrzési rendszer épült ki, bővült a gépjármű telephely, új telefonközpont került rendszeresítésre, korszerűsödött a gépjármű és rakodógép park, felújítottuk a belső útrendszert, áttértünk a gázfűtésre. 

Ajkán 24 lakás került átadásra, így az érintett állomány átköltözhetett Pápáról. 

A 70-s évek második felére mindhárom alakulat képes volt feladatait végrehajtani, ehhez    

rendelkeztek a szükséges személyi és anyagi feltételekkel. A bázis létszáma ekkor mintegy 500 fő volt.

A katonai állomány kiegészült mintegy 100-150 polgári dolgozóval, akik Devecserből és a környező falvakból jártak be dolgozni, sorállományunk is a környékről került behívásra. A fél évszázad alatt sok ezer devecseri és környékbeli lakos töltött több-kevesebb időt laktanyánkban, így a hadsereg a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója volt. 


 

A három alakulat –úgy érezzük- jól beilleszkedett a környék életébe, tevékenyen részt vállalt az egyes feladatokból. Részt vettünk a város kulturális életében, segítséget nyújtottunk elemi csapások elhárításában, segítettünk mezőgazdasági munkákban. Munkánkat elismerték, úgy véljük, sokáig tartó, jó kapcsolat volt alakulataink, a város, a termelőegységek és az egyes emberek között is. Természetesen voltak kisebb konfliktusok is, de ezeket borítsa a feledés homálya. 


 

A viharfelhők a 90-s évek elejétől kezdtek gyülekezni felettünk. 

A megkezdett haderő csökkentés nagy feladatot rótt az itt állomásozó alakulatokra. Mi fogadtuk a felszámolásra kerülő alakulatok szakanyagait, vettük át járműveik egy részét. A raktárakon kívül még az erdő is megtelt kivont eszközökkel. Ezzel egy időben megszűntek a kialakított ellátási rendek, módosultak az alárendeltségi viszonyok, változtak az állománytáblák és egyre kevesebben lettünk. 

Azt vettük észre, hogy lassan egyedül maradtunk a Dunántúl közepén, ezzel kezdetét vette a 9 évig tartó utolsó felvonás. A sort a 7477-s alakulat kezdte meg, 1997-ben, majd a többiek folytatták. 

Az itt tárolt hatalmas mennyiségű anyag, eszköz elszállításra került, megszűntek a munkahelyek, szétszóródott a személyi állomány, és 2006 nyarára az utolsó kapura is lakat került. 

Voltak a tovább hasznosításra vonatkozó elképzelések, de ezek közül, a kedvező lehetőségek ellenére egy sem valósult meg. 

A bázis sok éves tétlenkedés után önkormányzati kezelésbe került, egy részén jelenleg piac működik, további hasznosítása még várat magára. 


 

Végezetül engedjenek meg néhány konkrét szót a három alakulatról: 

A három alakulat fennállása során rendeltetésükből adódóan gyakorlatilag minden, a fegyveres erőket érintő feladatból kivette részét, legyen az dísszemle, gyakorlat, bemutató, vagy harci (68, délszláv háború) feladat. Személyi állományukkal, technikai eszközeikkel jelentős segítséget nyújtottak a környező települések rendkívüli körülmények közötti segítésében.

Az alakulatok megnevezése, alárendeltsége működésük során többször változott, feladatuk azonban döntően állandó maradt. A továbbiakban a leghosszabb ideig fennálló elnevezéseket és feladatkört mutatjuk be.

1. MN(H) 7508        hadrendi megnevezése: 1. Robbanóanyag Raktár.

A raktár az 1961-ben települt az út baloldali részén levő objektumba. A minisztérium  közvetlen alakulata volt. Feladatának megfelelően tárolta és kezelte a hadsereg műszaki harcanyagának jelentős részét, ellátta Dunántúl területén települő alakulatokat, végezte az ezzel kapcsolatos ellenőrzési feladatokat. Speciális jellege miatt ez volt a legzártabb alakulat. Erős őrzés-védelemmel, ehhez szükséges technikai eszközökkel rendelkezett. Területén épültek ki a helyőrség ellátásához szükséges kiszolgáló létesítmények, konyha, étterem, orvosi rendelő, hadtáp raktárak, ez az alakulat látta el a helyőrség parancsnokság feladatait is. A hadsereg csökkentése során ide kerültek beszállításra a megszűnő alakulatok műszaki harcanyagai. Többszöri átszervezés után 2006-ban számolták fel.

2. MN(H) 7477  hadrendi megnevezése:19. tábori páncélos és gépjárműanyag raktár.

Az alakulat 1963-ban települt Devecserbe, az 5. Hadsereg közvetlen alakulataként, önálló zászlóalj besorolással.. Feladata a kijelölt alakulatok páncélos és gépjármű javítóanyaggal ellátása, illetve a hadsereg háborús készleteinek tárolása volt. Ellátási területe kb. a Győr-Szeged vonaltól délre eső alakulatokra terjedt ki, egyes területeken a teljes haderőre vonatkozóan végzett ellátási feladatokat. Erre a célra több ezer tonna nagyságú készlettel rendelkezett. Alapfeladatain túlmenően a rendszerváltás idején kamionjaival jelentős szerepet játszott a felszámolt munkásőrséggel és nyugati határzárral kapcsolatos szállítási feladatok végzésében. A haderőcsökkentés során fogadta a felszámolásra kerülő szervezetek beszállított szakanyagait. Többszöri átszervezés után 1997 végén felszámolták.

3. MN(H) 2290 hadrendi megnevezése:16. önálló vontató és javító zászlóalj.

1973-ban alakult meg, az 5. Hadsereg közvetlen alakulataként. A 19-s raktárral egy laktanyában, az út jobb oldalán kezdődött meg a javító műhelyek, kiszolgáló létesítmények építése és fokozatos használatba vétele. Feladata a hadsereg gép- és harcjárműveinek középjavítása, speciális javítások, átalakítások elvégzése volt. (Botond) A haderő csökkentés időszakában itt végezték a hadrendből kivont harcjárművek jelentős részének bontását. Eszközeivel képes volt nagy méretű és súlyú szállítmányok mozgatására. Terepjáró eszközei révén nagy segítséget nyújtott a környék téli körülmények közötti megsegítésében, utak felszabadításában, a polgári lakosság ellátásának biztosításában. Többszöri átszervezés után a 2001-ben számolták fel.

 

Öt évvel ezelőtt, amikor az utolsó devecseri laktanya kapura is lakat került, a volt alakulatok állományából megalakult a „Meggyeserdő” Honvéd Nyugdíjas Klub. A Klub egyik célja volt, és jelenleg is az, hogy ápolja Devecser katonai hagyományait, gondoskodjon arról, hogy ne merüljön feledésbe az a több mint 70 év amikor itt katonák állomásoztak

Szolgáljon ez az Emléktábla emlékük fenntartására.

 

Felhasznált irodalom:

Veress D. Csaba: A balatoni csata

dr. Gáspár Tibor: 60 év a fegyverzettechnikai szolgálat életében. Haditechnika 2010/4. szám

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.